 | Előadó: Avantasia Album: Lost in Space EP Part I - II Stílus: Symphonic Power Metal 2007 Nuclear Blast |
Az Avantasia az új évezred egyik power metal üdvöskéjének lett kikiáltva, majd két érdekes, és hallgatható lemez után az eredetileg Edguy énekes Tobias Sammet kijelentette, nem lesz több Avantasia anyag. 2006 decemberében pedig kijelentette, hogy a következő nyárra kész lesz a harmadik Avantasia lemez, a The Scarecrow. A lemez végül jövő januárra lett kiírva, de a csalódott rajongókra is gondolt Tobias. A nagylemez helyett két EP-t - pontosabban lehetne Single-nek is mondani - dobott piacra. Mindkettő a Lost in Space dal kislemezének számít, csak két különböző verzió, de, itt a Crusade of Metalon egy lemeznek fogjuk tekinteni.
Az előző Avantasia albumokhoz képest a felállás is változott: négy helyett három állandó zenész, ugyanis Tobias időközben megtanult basszerozni, és átvette a szerepet is. A másik két zenész pedig Sascha Paeth ritmusgitáros, aki Luca Turilli szólóprojektjeiben is részt vett, és Eric Singer, korábbi KISS és Black Sabbath dobos. Miután hallottam a kiszivárogtatott Lost in Space dalt, őszintén szólva csalódtam az Avantasia-ban, így nem is vártam sokat a lemeztől. Végül, másodjára is csalódtam, de legalább most pozitívan.
A nyitó dal a Lost In Space. A legnagyobb bajom vele, hogy akármennyire fülbemászó, aranyos dal, ez mégiscsak emlékeztet az itthon annyira felkapott ("felkapott") rádiómetal stílusra, hogy az már fáj. Egy eléggé gay videoklip is készült hozzá, amiről nem szeretnék véleményt nyilvánítani. Rendkívül egyszerű basszustémára, ritmusgitárra (és felcsendülő gitárakkordra) és dobtémára épült. Túl sok változatosság nincs benne. Ami meg van, az se a legjobb: az elhangzó kisebb szintitéma ahelyett, hogy valami űrbelit (Space Metalt) mutatna, inkább egy kicsit bárgyúvá teszi a dalt. Mindenesetre egy ilyen dal után nálam reflexből megkongatják a vészharangot, hogy kezdi eladni magát a zenekar. Össze lehetne hasonlítani az új Elvenking-gel. Bár ők még mindig egyedibbek, és csak a tényleg kivételesen jó PR-nak köszönhető a hatalmas eladás.
A második dal a Lay All Your Love On Me, egy ABBA feldolgozás. Ez már azért inkább power metal nóta: pörgős dallam, cin-tam dobtéma, több szinti és gitár. Akármilyen hihetetlen, szerintem csonk nélkül felfért volna a korábban kiadott "A Metal Tribute to ABBA" lemezre is.
A harmadik dal az Another Angel Down. Ezt Tobias Jorn Landéval együtt énekli, és az egyik legjobb momentuma a lemeznek - vagy lemezeknek. Az Another Angel Downt akár tipikusan Avantasia dalnak is tekinthetnénk: gyors tempó, power metalos dobtéma, kicsit több riff és akkord, és szintitéma. Tobias hangja semmit sem változott a RocketRide-os Edguy album óta, ami nem is baj. Nem hiszem, hogy tovább kellene fejlődnie, így is sokszor hasonlítják Bruce Dickinsonhoz.
A következő az egyik személyes kedvencem. Ez egy sokkal inkább symphonic/epic téma, vonósokkal, Bob Catley-vel és Amanda Somervile háttérvokáljával. Rengeteg vonós van benne, tiszta zongora, és inkább énekközpontú darab. Az énekesek témájának váltakozása jól kiegyensúlyozott. Mivel igencsak a háttérbe szorultak, a gitár és dobtéma nem mondható túl komplikáltnak, de nem is dal, hiszen a fel-felcsendülő zongora, vonósátvezetők és énekdallamok jól kiegészítik az egyke gitárszólót a közepén. Az egész dalnak van egy felemelő hangulata, amely a legrosszabb kedvedben is erőt ad.
Ezután a Return to Avantasia című rövid, átvezető szimfonikus rész következik. Igazi dal értéke nincs, egyszerűen túl rövid ahhoz, hogy átvezető szerepen kívül legyen más értelme.
Az első lemez záró darabja a Ride The Sky, aminek vokáltémáját Eric Singer viszi. Erősen emlékeztet a 70'es évek hard rock témáira, de nem is baj, hiszen rendkívüli nosztalgikus értéke van. Sokan kérdezték már, de ez nem a Gamma Ray hasonló című dalának a feldolgozása, hanem a Lucifer's Friend-é. A gitárhangzás, és a szintitémák tipikusan azt a kort adják vissza, míg a vokál engem inkább már a nyolcvanas évek elejére emlékeztet. Természetesen Singeren kívül Tobias is kiveszi a részét belőle.
A második lemez újra a Lost in Space-szel indul, amiről már korábban beszéltem, így eme második lehetőséget inkább kihagynám. A második dal, a Promised Land, újra egy tipikusabban Avantasia darab. Zenekari kórussal, Michael Kiske és Jorn Lande vendégvokállal. Az énektéma mindenképp kiemelendő, bár zeneileg se utolsó dal, alapvetően gyors tempójú, de a közepén hirtelen lelassuló, majd újra gyorsuló dal. Ez is egy inkább epikusabb hangvételű dal, pedig se symphonic, se epic metal elemeket nem tartalmaz, csak üde és tiszta power metalt.
A harmadik dal Dancing With Tears In My Eyes, ami egy Ultravox feldolgozás. Ahogy az ABBA feldolgozásról se, erről se szeretnék sokat írni. Eléggé gyors tempójú dal, kicsit poposabb behatással, és háttérből hallható zongorával, kevésbé komplex gitártémákkal.
A következő téma a Scary Eye, szintén egy power metal téma. Az első verze kevésbé énekről szól, míg a prerefrén és a refrén dallamvonala nagyon ismerős. Ez is inkább power metal téma, egyszerűbb dobokkal, és inkább akkordokat pengető, felcsendülő gitárral.
Az utolsó előtti dal is egy feldolgozás, Freddy Mercury-tól az In My Defence. Zongora-ének duettel indul. Az eredeti dalnak teljesen megtartja a mondanivalóját, és Tobias Sammet előadásában sem találok semmi kifogásolni valót. A dob és gitártéma itt is eléggé háttérbe szorult, az egy szólón kívül inkább a vonósok és zongoratéma vezeti a dalt.
A lemezeket befejező darab pedig újra a Lost in Space - csak most akusztikus verzióban. Erre se pazarolnék túl sok szót, csak annyit, hogy az Edguyos Superheroes dal hasonló verziója sokkal jobb volt.
Összességében azért az új dalok egészen jók lettek. Bár ezek közül csak az Another Angel Down fog szerepelni a következő teljes Avantasia albumon, a különálló dalok is, mint a Promised Land vagy a The Story Ain't Over is elég jól sikerültek. Úgy tűnik, a Lost in Space egyszeri félresiklásnak tűnik. Kicsit kevesebb a szimfonikus és epic téma, ahogy Tobias mondta az egyik interjúban, de ne ítéljük meg az egész The Scarecrow lemezt, mikor eddig csak kettő dalt hallottunk a várható 11-ből. Az eddig megismert vendégzenészeket végignézve, talán mégiscsak fog durranni az az Avantasia album is. Az EP viszont eléggé kevés.
Az előző Avantasia albumokhoz képest a felállás is változott: négy helyett három állandó zenész, ugyanis Tobias időközben megtanult basszerozni, és átvette a szerepet is. A másik két zenész pedig Sascha Paeth ritmusgitáros, aki Luca Turilli szólóprojektjeiben is részt vett, és Eric Singer, korábbi KISS és Black Sabbath dobos. Miután hallottam a kiszivárogtatott Lost in Space dalt, őszintén szólva csalódtam az Avantasia-ban, így nem is vártam sokat a lemeztől. Végül, másodjára is csalódtam, de legalább most pozitívan.
A nyitó dal a Lost In Space. A legnagyobb bajom vele, hogy akármennyire fülbemászó, aranyos dal, ez mégiscsak emlékeztet az itthon annyira felkapott ("felkapott") rádiómetal stílusra, hogy az már fáj. Egy eléggé gay videoklip is készült hozzá, amiről nem szeretnék véleményt nyilvánítani. Rendkívül egyszerű basszustémára, ritmusgitárra (és felcsendülő gitárakkordra) és dobtémára épült. Túl sok változatosság nincs benne. Ami meg van, az se a legjobb: az elhangzó kisebb szintitéma ahelyett, hogy valami űrbelit (Space Metalt) mutatna, inkább egy kicsit bárgyúvá teszi a dalt. Mindenesetre egy ilyen dal után nálam reflexből megkongatják a vészharangot, hogy kezdi eladni magát a zenekar. Össze lehetne hasonlítani az új Elvenking-gel. Bár ők még mindig egyedibbek, és csak a tényleg kivételesen jó PR-nak köszönhető a hatalmas eladás.
A második dal a Lay All Your Love On Me, egy ABBA feldolgozás. Ez már azért inkább power metal nóta: pörgős dallam, cin-tam dobtéma, több szinti és gitár. Akármilyen hihetetlen, szerintem csonk nélkül felfért volna a korábban kiadott "A Metal Tribute to ABBA" lemezre is.
A harmadik dal az Another Angel Down. Ezt Tobias Jorn Landéval együtt énekli, és az egyik legjobb momentuma a lemeznek - vagy lemezeknek. Az Another Angel Downt akár tipikusan Avantasia dalnak is tekinthetnénk: gyors tempó, power metalos dobtéma, kicsit több riff és akkord, és szintitéma. Tobias hangja semmit sem változott a RocketRide-os Edguy album óta, ami nem is baj. Nem hiszem, hogy tovább kellene fejlődnie, így is sokszor hasonlítják Bruce Dickinsonhoz.
A következő az egyik személyes kedvencem. Ez egy sokkal inkább symphonic/epic téma, vonósokkal, Bob Catley-vel és Amanda Somervile háttérvokáljával. Rengeteg vonós van benne, tiszta zongora, és inkább énekközpontú darab. Az énekesek témájának váltakozása jól kiegyensúlyozott. Mivel igencsak a háttérbe szorultak, a gitár és dobtéma nem mondható túl komplikáltnak, de nem is dal, hiszen a fel-felcsendülő zongora, vonósátvezetők és énekdallamok jól kiegészítik az egyke gitárszólót a közepén. Az egész dalnak van egy felemelő hangulata, amely a legrosszabb kedvedben is erőt ad.
Ezután a Return to Avantasia című rövid, átvezető szimfonikus rész következik. Igazi dal értéke nincs, egyszerűen túl rövid ahhoz, hogy átvezető szerepen kívül legyen más értelme.
Az első lemez záró darabja a Ride The Sky, aminek vokáltémáját Eric Singer viszi. Erősen emlékeztet a 70'es évek hard rock témáira, de nem is baj, hiszen rendkívüli nosztalgikus értéke van. Sokan kérdezték már, de ez nem a Gamma Ray hasonló című dalának a feldolgozása, hanem a Lucifer's Friend-é. A gitárhangzás, és a szintitémák tipikusan azt a kort adják vissza, míg a vokál engem inkább már a nyolcvanas évek elejére emlékeztet. Természetesen Singeren kívül Tobias is kiveszi a részét belőle.
A második lemez újra a Lost in Space-szel indul, amiről már korábban beszéltem, így eme második lehetőséget inkább kihagynám. A második dal, a Promised Land, újra egy tipikusabban Avantasia darab. Zenekari kórussal, Michael Kiske és Jorn Lande vendégvokállal. Az énektéma mindenképp kiemelendő, bár zeneileg se utolsó dal, alapvetően gyors tempójú, de a közepén hirtelen lelassuló, majd újra gyorsuló dal. Ez is egy inkább epikusabb hangvételű dal, pedig se symphonic, se epic metal elemeket nem tartalmaz, csak üde és tiszta power metalt.
A harmadik dal Dancing With Tears In My Eyes, ami egy Ultravox feldolgozás. Ahogy az ABBA feldolgozásról se, erről se szeretnék sokat írni. Eléggé gyors tempójú dal, kicsit poposabb behatással, és háttérből hallható zongorával, kevésbé komplex gitártémákkal.
A következő téma a Scary Eye, szintén egy power metal téma. Az első verze kevésbé énekről szól, míg a prerefrén és a refrén dallamvonala nagyon ismerős. Ez is inkább power metal téma, egyszerűbb dobokkal, és inkább akkordokat pengető, felcsendülő gitárral.
Az utolsó előtti dal is egy feldolgozás, Freddy Mercury-tól az In My Defence. Zongora-ének duettel indul. Az eredeti dalnak teljesen megtartja a mondanivalóját, és Tobias Sammet előadásában sem találok semmi kifogásolni valót. A dob és gitártéma itt is eléggé háttérbe szorult, az egy szólón kívül inkább a vonósok és zongoratéma vezeti a dalt.
A lemezeket befejező darab pedig újra a Lost in Space - csak most akusztikus verzióban. Erre se pazarolnék túl sok szót, csak annyit, hogy az Edguyos Superheroes dal hasonló verziója sokkal jobb volt.
Összességében azért az új dalok egészen jók lettek. Bár ezek közül csak az Another Angel Down fog szerepelni a következő teljes Avantasia albumon, a különálló dalok is, mint a Promised Land vagy a The Story Ain't Over is elég jól sikerültek. Úgy tűnik, a Lost in Space egyszeri félresiklásnak tűnik. Kicsit kevesebb a szimfonikus és epic téma, ahogy Tobias mondta az egyik interjúban, de ne ítéljük meg az egész The Scarecrow lemezt, mikor eddig csak kettő dalt hallottunk a várható 11-ből. Az eddig megismert vendégzenészeket végignézve, talán mégiscsak fog durranni az az Avantasia album is. Az EP viszont eléggé kevés.
Értékelés: 71%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése