 | Előadó: Behemoth Album: The Apostasy Stílus: Death/Blackened Death Metal 2007 Regain Records |
Szinte biztos vagyok benne hogy azok akik a Behemoth régebbi anyagait szeretik (Grom, Sventevith) nem igazán fogják kedvelni ezt az albumot. Hogy miért is? A zenekar egyre inkább az emészthetőbb death metal felé veszi az irányt minde egyes albumával, elhagyva a "kvlt" black hangzást.
Első és leginkább érzékelhető dolog az a brutális hangzás, nem a hangminőség(erről késöbb) hanem a riffek/Inferno dobja, és Nergal hörgése. Ennek ellenére az album egyszer sem válik unalmassá. Próbáltak egy kis melódiát is belevinni (amennyire ilyen death metalba lehet) és jól is sikerült. Ami még szembetűnik: Nergal hangja nincs 48 le layerezve minden mondatánál. 1 Nergal is eléggé érdekfeszítő tud lenni, viszont ha bejön a maradék 47 még ha 1 másodpercre is... Ennélkül sokkal természetesebben hangzik az egész. Inferno hozza a szokásos formáját, brutálisan technikás dobos, ezt eddig is tudtuk. A solok jól meg vannak írva, nem szorítják háttérbe a zenét, de nem is vesznek el benne. A gitárjáték tiszta és erőteljes, amilyennek szerintem minden death metal albumba kéne hogy legyen. Kiemelném még Warrel Dane (Nevermore) vendégszereplését az Inner Sanctum dalban.
Most pedig jöjjenek a hátrányok: mint már feljebb említettem, a hangminőséggel (konkrétabban a maszterializálással) nem vagyok teljesen megelégedve. Sajnos a basszusgitár hangja nagyon háttérbe van szorítva, szinte mintha ott se lenne, alig-alig hallani, inkább a riffek hátteréül szolgál. A dob egy picivel lejjebb lett keverve és nem szól olyan erőteljesen.
Mindenkinek ajánlanám az albumot aki szereti a technikás death metalt, szerintem az elmúlt évek egyik legjobb Behemoth albuma.
Első és leginkább érzékelhető dolog az a brutális hangzás, nem a hangminőség(erről késöbb) hanem a riffek/Inferno dobja, és Nergal hörgése. Ennek ellenére az album egyszer sem válik unalmassá. Próbáltak egy kis melódiát is belevinni (amennyire ilyen death metalba lehet) és jól is sikerült. Ami még szembetűnik: Nergal hangja nincs 48 le layerezve minden mondatánál. 1 Nergal is eléggé érdekfeszítő tud lenni, viszont ha bejön a maradék 47 még ha 1 másodpercre is... Ennélkül sokkal természetesebben hangzik az egész. Inferno hozza a szokásos formáját, brutálisan technikás dobos, ezt eddig is tudtuk. A solok jól meg vannak írva, nem szorítják háttérbe a zenét, de nem is vesznek el benne. A gitárjáték tiszta és erőteljes, amilyennek szerintem minden death metal albumba kéne hogy legyen. Kiemelném még Warrel Dane (Nevermore) vendégszereplését az Inner Sanctum dalban.
Most pedig jöjjenek a hátrányok: mint már feljebb említettem, a hangminőséggel (konkrétabban a maszterializálással) nem vagyok teljesen megelégedve. Sajnos a basszusgitár hangja nagyon háttérbe van szorítva, szinte mintha ott se lenne, alig-alig hallani, inkább a riffek hátteréül szolgál. A dob egy picivel lejjebb lett keverve és nem szól olyan erőteljesen.
Mindenkinek ajánlanám az albumot aki szereti a technikás death metalt, szerintem az elmúlt évek egyik legjobb Behemoth albuma.
Értékelés: 92%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése