 | Előadó: Mindfields Factory Album: Mindfields EP Stílus: Progressive / Melodic Metal 2007 Szerzői kiadás |
A véletlenek sorozata nélkül, be kell látnunk, a zene se lenne szép. Például ilyen véletlen során ismerkedtem meg a Mindfields Factory zenéjével. A YouTube nevű videomegosztó oldalon néztem/kommenteltem épp jómunkásember módjára a Dreyelands videónál, és beszélgetésbe keveredtem Pivarcsi Gáborral, a Mindfields Factory billentyűsével. Amint szóba került, hogy ő maga is zenél, azonnal "követeltem" is valami bemutatkozó anyagot, és meg is kaptam hivatalos MySpace oldal formájában. Ugye, mire nem jók a közösségépítő oldalak?
A zenekar saját bevallása szerint "melodikus progresszív zenét játszanak, ahol a remek dallamok mindig fontosabbak, mint a progresszív őrültsége". Szabad fordításban, természetesen. Mondhatjuk igaz is. Egyébként - ahogy sejteni lehetett - egy újabb magyar zenekarról van szó. A bemutatkozó EP-jük az internetes oldalukról le is tölthető, de gyűjtőknek meg is lehet venni 599 Ft-ért (+ postaköltség). Szerintem azoknak, akik jobban szeretik a maradandót, azoknak érdemes kifizetni ezt a nem túl magas összeget, hiszen a zene első osztályú, amit hozzá kapunk.
Az első dal, a The Prophecy inkább power metalosan indul. Engem a Stratovariusra emlékeztet igazából, főleg mikor Tóth Attila belekezd az énektémába. A jobbféle, régi Stratovariusra gondoltam ezalatt. Viszont keveredik bele egy kevés a "heavy metal yell (sikoltás)" világából is. A kedvenc részem a dalban a harmadik perc körül kezdődik, mikor a már említett Pivarcsi Gábor egy egyszerű, ámde annál élvezetesebb billentyűsszólóba kezd.
Viszont a második dal az, amely teljesen levett a lábamról. A középkori hangulatot idéző alaptéma és vokál nagyon megfogott. A Lake of Roses olyan, mint a Suidakra, mégsem az, illetve mégse mondható annak, hogy egyszerűen stílusmásolás történt volna. Ahogy bekeményít, "berockosít" kiteljesedik az egész dal. Ez is inkább egy power metal nóta, mint progresszív, de épp ez a jó benne. Bevallom, nehéz leállni az "Egy dal ismétlése" funkcióval ennél a nótánál.
A következő dal a The Cyborg. Kicsit eltértünk a középkori, medieval témáktól. Kár érte. Különben ez a nóta se rossz, csak leragadtam a Lake of Rosesnél egy cseppet. a The Cyborg sokkal inkább progresszív, mint az előző két dal. Több mint nyolc perces, szóval a hosszára nem lehet panasz. Sokkal több a szólózás benne, bár - szerencsére - ekkor is érezhető benne a melodikusság, dallamosság. Egyet lehet tehát érteni azzal, amit a zenekar írt önmagáról. Teljes mértékben. Az ötödik perc környékén pedig egy igen érdekes váltás is van, ahol szinte metalból egy könnyedebb rockos vokálba csap át a nóta.
A záró dal, a Morning pedig egy könnyedebb instrumentális darab. Lágy, outroszerűen levezeti az albumot, és a tombolásból egy csendes őrültségbe irányítja a hallgatót.
Ha a Dreyelands EP-nél nehéz dolgom volt, most is az lesz, ami az értékelést illeti. Személy szerint a Mindfields Factory-t sokkal egyedibbnek, szórakoztatóbbnak találom a Dreyelandsnél, viszont így, egymás mellé rakva nem tudom lelkiismeret-furdalás nélkül ráadni ezt a pontszámot a Mindfields Factory-ra, ugyanis mindkettő tehetséges és jó magyar zenekar. Csak lenne legalább egy magyar dal!
A zenekar weblapja: http://www.mindfields.hu
A zenekar saját bevallása szerint "melodikus progresszív zenét játszanak, ahol a remek dallamok mindig fontosabbak, mint a progresszív őrültsége". Szabad fordításban, természetesen. Mondhatjuk igaz is. Egyébként - ahogy sejteni lehetett - egy újabb magyar zenekarról van szó. A bemutatkozó EP-jük az internetes oldalukról le is tölthető, de gyűjtőknek meg is lehet venni 599 Ft-ért (+ postaköltség). Szerintem azoknak, akik jobban szeretik a maradandót, azoknak érdemes kifizetni ezt a nem túl magas összeget, hiszen a zene első osztályú, amit hozzá kapunk.
Az első dal, a The Prophecy inkább power metalosan indul. Engem a Stratovariusra emlékeztet igazából, főleg mikor Tóth Attila belekezd az énektémába. A jobbféle, régi Stratovariusra gondoltam ezalatt. Viszont keveredik bele egy kevés a "heavy metal yell (sikoltás)" világából is. A kedvenc részem a dalban a harmadik perc körül kezdődik, mikor a már említett Pivarcsi Gábor egy egyszerű, ámde annál élvezetesebb billentyűsszólóba kezd.
Viszont a második dal az, amely teljesen levett a lábamról. A középkori hangulatot idéző alaptéma és vokál nagyon megfogott. A Lake of Roses olyan, mint a Suidakra, mégsem az, illetve mégse mondható annak, hogy egyszerűen stílusmásolás történt volna. Ahogy bekeményít, "berockosít" kiteljesedik az egész dal. Ez is inkább egy power metal nóta, mint progresszív, de épp ez a jó benne. Bevallom, nehéz leállni az "Egy dal ismétlése" funkcióval ennél a nótánál.
A következő dal a The Cyborg. Kicsit eltértünk a középkori, medieval témáktól. Kár érte. Különben ez a nóta se rossz, csak leragadtam a Lake of Rosesnél egy cseppet. a The Cyborg sokkal inkább progresszív, mint az előző két dal. Több mint nyolc perces, szóval a hosszára nem lehet panasz. Sokkal több a szólózás benne, bár - szerencsére - ekkor is érezhető benne a melodikusság, dallamosság. Egyet lehet tehát érteni azzal, amit a zenekar írt önmagáról. Teljes mértékben. Az ötödik perc környékén pedig egy igen érdekes váltás is van, ahol szinte metalból egy könnyedebb rockos vokálba csap át a nóta.
A záró dal, a Morning pedig egy könnyedebb instrumentális darab. Lágy, outroszerűen levezeti az albumot, és a tombolásból egy csendes őrültségbe irányítja a hallgatót.
Ha a Dreyelands EP-nél nehéz dolgom volt, most is az lesz, ami az értékelést illeti. Személy szerint a Mindfields Factory-t sokkal egyedibbnek, szórakoztatóbbnak találom a Dreyelandsnél, viszont így, egymás mellé rakva nem tudom lelkiismeret-furdalás nélkül ráadni ezt a pontszámot a Mindfields Factory-ra, ugyanis mindkettő tehetséges és jó magyar zenekar. Csak lenne legalább egy magyar dal!
A zenekar weblapja: http://www.mindfields.hu
Értékelés: 92%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése