 | Előadó: Punky Brüster Album: Cooked on Phonics Stílus: PunkRock Parody with Heavy Metal influences 1996 HevyDevy Records |
Még jócskán egy dekáddal ezelőtt nem csupán a története miatt kajáltam volna meg ezt az albumot: tinédzserkorom kezdetén és derekán ugyanis éltem/haltam a punk és punkrock zenéért. Csak mára továbbtanulhat, mondhatjuk. Ma már inkább amiatt, amit mond és jelent. Ugyanis Devin Townsend paródiájában semmi metal nincs, csupán itt-ott véletlenül előkerül egy-egy durvább riff és váltás. Csupasz és tarajos punkzene az egész.
Egyébként a Cooked on Phonics egy remek koncepcióval rendelkező album: a története egy lengyel death metal zenekarról, és annak bűneiről szól, ugyanis a Cryptic Coroner nevű banda első - és utolsó - metal koncertjével kezdődik, ahol a feldühödött közönség lecsillapítása miatt igen hamar egy eladhatóbb, dallamosabb punkzenét kezdenek játszani. Ez a dal, a Recipe for Bait már tartalmazza mindazt, amivel az albumban fogunk találkozni: szarkasztikus humor, gúnyos narráció egy beszédhibás mesélőtől, illetve metal - helyett punkzene. A Recipe for Bait leginkább egy Green Day kopírozás, amire a zenekar beszélgetésének egy mondata is utal: "Think Green Day!" (Gondolj a Green Day-re!). A dalban erőteljesen kibukik a Cryptic Coroner-ből Punky Brüsterré vált zenekar célja és reménye, hogy a punkzenével majd jól megszedik magukat, és ezt a fordulatot inkább viccesnek tartják, mint komolynak.
A második dal, a Fake Punk is ugyanezt az elvet követi. Meg kell mondani, hogy én ezt tartom az egyik legjellegzetesebb paródiájának a stílusnak, illetve a legjobbnak. Sok maguk által igazi punknak tartott embert ől is hallottam, hogy mekkora egy nóta ez... Mintha nem hallották volna a szövegét, ugyanis még durvábban folytatja azt a tendenciát, hogy a punk semmi, de pénzt keresni jó.
A harmadik nóta, az EZ$$ is a punk dalok könnyűségéről szól, illetve arról, milyen egyszerű egy ilyen nótát összedobni. "It took 2 minutes, to place three laying riffs together", azaz "Két percbe tellett, míg három könnyű riffet összehangoljak". Igazából itt nem a nóta a legviccesebb, hanem a szám végén lévő narráció, a párbeszéd a zenekar régi, metal menedzserük, és maguk a tagok között. A poénja hatalmas, és durván a stílusok sztereotípiájukra épül. A lényege, hogy a menedzserük nem bírja elvetni a metal vénáját.
Ebből a dilemmából indul ki a következő dal, a Metal Dilemma. Ebben a nótában van egyedül jól hallható metalosság, bár ez se több, mint a Die Toten Hosen keménysége, szóval nem kell heavy metal remekművet várni, viszont Devin Townsend jól eltalálta a habozás, dilemmázást a megfelelő vegítésével a stílusoknak.
A következő szám, az Oats Peas Beans & Barley a második igazán punkos dal. Chris Valagao személyében vendégmuzsikus is próbál énekelni, bár valami nem túl tiszta hadaráson több nem sikerül. Rövid, pörgős dal - bár ez majdnem az egész albumra el lehet mondani.
A Wallet Chain, az ezt követő dal pedig már arról szól, hogy minden punk próbál minél "hardcore"-abb lenni, és nem csak belül és a zenével, hanem külsőleg is. Így Dr. Skinny (alias Devin Townsend) rendel magának egy nadrágláncot. Nem túl nagy nóta, viccesnek se mondanám, azért a paródiaszándék érződik rajta.
Mivel a punkzene népszerű, ezért ezt ki is kell használni. Ha különböző díjakat osztogatunk a zenészeknek, kelendőbbek lesznek. De ha már amúgy is elég híres, akkor még többet ér valami picike díjazás: még több pénzt hoz a konyhára. Az MTV korában a Granny-díj (eredetileg ugye tudjuk, hogy Grammy) a legnagyobb dolog a zenészek között. A Punky Brüstert - habár még albumuk nincs, és csak néhány hete zenélnek együtt - pedig jelölték Punk kategóriában. A következő dalban ennek a feszültségét vezetik le. A Heinous Anus egy feszültebb hangulatú nóta. A címét inkább nem fordítom le, de utal rá, hogy mi is történik az ideges emberi szervezettel. Öröm az ürömben, hogy mindenben van jó. Dr. Skinny megismerkedik a groupiek világával, s bár a punkasszonyokat nem csípi, mégis, akinek karika van az orrában, az elég metalcsaj neki. És meg is találta a Nagy Őt.
A Heavy Metal Mama erről szól: a fellángoló szerelem, és a naívság, hogy egy pici metal van abban a nőben. Ez a másik nóta, amibe valamennyi metal elem került, pont emiatt az új kettősség miatt. Dr. Skinny-nek viszont nem igazán sikerült úgy a randevú, ahogy szerette volna, ugyanis a nő, ahogy meglátta a metal posztereket és metal könyveket a szobájában Dr. Skinny-nek, dobja. Pedig Devin Townsend karaktere mindent megtett azért, hogy bemagyarázza, hogy az punk és anarchia. Ekkor került sor pálcatörésre...
A kilencedik dal, a Crusty's At The Ivanhoe egy teljesen érthetetlen, igazából feldúltnak tűnő nóta. Dr. Skinny épp próbálja elfelejteni az incidenst, és csak a punk feladatára és küldetésére koncentrál, ugyanis következő nap megejtik azt a bizonyos Granny kiosztót. A Crusty's dal se mondható többnek, mint egy erőteljes paródia. Bár én jobban örültem volna, ha érthető lenne, persze azt is megértem, hogy nem volt célja Devinnek, hogy érthetőnek írja meg a dalt. A szám végén "megejtik" a narrációban a kiosztót. Meglepő, de a punk kategóriában a következők alapján díjaztak: hajszín, testékszerek száma, anarchikus tartalmak, és természetesen technikai dolgok, amiket jobb, ha nem tudunk.
A tizedik dal eredetileg csak egy nóta lenne, de egy későbbi kiadásban már közel se az album zárópontja. A Picture of Myself újra egy Green Day szerű, lassabb, kicsit balladaszerű nóta. A narráció előtt, hogy egy utolsó pofont adjon Devin a hallgatóságnak, a Punky Brüster elővette a régi, Cryptic Coronerségét, és hörgős-brutális-metalos befejezéssel hagyja ott a Granny kiosztó színpadát. Viszont a bővített kiadásban már van három bónusz punkdal a rajongóknak. Ezek már egyáltalán nem kapcsolódnak a történethez - talán kicsit a Picture of Myself után következő The Girls Next Door része még a cselekménynek. Ez a dal már teljesen egy Ramones paródia, illetve belefért még egy cseppnyi Bad Religion is.
A következő, Larry's O már inkább a dallamos poprock zenét parodizálja ki, természetesen szövegileg - ha nem is kapcsolódik már a történethez - teljes mértékben anarchikus. A dal közepén poénként először egy utalás van Bryan Adamsra, illetve a zenei stílusára, majd a végén Devin beszélve elmondja a Punky Brüster album készítésének körülményeit.
Záróakkordként pedig a Ramones "Sheena is a punkrocker" dal Devin változatát adják elő Metal Heads are punk rockers címen.
A Cooked on Phonics album tehát egy jó tükör a mai divat, illetve "pénzcsináló" zenei világnak. Valószínűleg megtörtént eseményről lehet szó, ugyanis nem egy olyan zenekarról, előadóról tudunk, aki inkább feladta az elveit és a személyiségét, csak azért, hogy sikeres és gazdag lehessen. Ahogy a narrátor is mondja a Picture of Myself után:
"Az a zene, amely megmozgat és valamit éreztet veled, könnyen feláldozható azért, hogy könnyen eladható szart csinálhass a mindenható dollár kedvéért".
Egyébként a Cooked on Phonics egy remek koncepcióval rendelkező album: a története egy lengyel death metal zenekarról, és annak bűneiről szól, ugyanis a Cryptic Coroner nevű banda első - és utolsó - metal koncertjével kezdődik, ahol a feldühödött közönség lecsillapítása miatt igen hamar egy eladhatóbb, dallamosabb punkzenét kezdenek játszani. Ez a dal, a Recipe for Bait már tartalmazza mindazt, amivel az albumban fogunk találkozni: szarkasztikus humor, gúnyos narráció egy beszédhibás mesélőtől, illetve metal - helyett punkzene. A Recipe for Bait leginkább egy Green Day kopírozás, amire a zenekar beszélgetésének egy mondata is utal: "Think Green Day!" (Gondolj a Green Day-re!). A dalban erőteljesen kibukik a Cryptic Coroner-ből Punky Brüsterré vált zenekar célja és reménye, hogy a punkzenével majd jól megszedik magukat, és ezt a fordulatot inkább viccesnek tartják, mint komolynak.
A második dal, a Fake Punk is ugyanezt az elvet követi. Meg kell mondani, hogy én ezt tartom az egyik legjellegzetesebb paródiájának a stílusnak, illetve a legjobbnak. Sok maguk által igazi punknak tartott embert ől is hallottam, hogy mekkora egy nóta ez... Mintha nem hallották volna a szövegét, ugyanis még durvábban folytatja azt a tendenciát, hogy a punk semmi, de pénzt keresni jó.
A harmadik nóta, az EZ$$ is a punk dalok könnyűségéről szól, illetve arról, milyen egyszerű egy ilyen nótát összedobni. "It took 2 minutes, to place three laying riffs together", azaz "Két percbe tellett, míg három könnyű riffet összehangoljak". Igazából itt nem a nóta a legviccesebb, hanem a szám végén lévő narráció, a párbeszéd a zenekar régi, metal menedzserük, és maguk a tagok között. A poénja hatalmas, és durván a stílusok sztereotípiájukra épül. A lényege, hogy a menedzserük nem bírja elvetni a metal vénáját.
Ebből a dilemmából indul ki a következő dal, a Metal Dilemma. Ebben a nótában van egyedül jól hallható metalosság, bár ez se több, mint a Die Toten Hosen keménysége, szóval nem kell heavy metal remekművet várni, viszont Devin Townsend jól eltalálta a habozás, dilemmázást a megfelelő vegítésével a stílusoknak.
A következő szám, az Oats Peas Beans & Barley a második igazán punkos dal. Chris Valagao személyében vendégmuzsikus is próbál énekelni, bár valami nem túl tiszta hadaráson több nem sikerül. Rövid, pörgős dal - bár ez majdnem az egész albumra el lehet mondani.
A Wallet Chain, az ezt követő dal pedig már arról szól, hogy minden punk próbál minél "hardcore"-abb lenni, és nem csak belül és a zenével, hanem külsőleg is. Így Dr. Skinny (alias Devin Townsend) rendel magának egy nadrágláncot. Nem túl nagy nóta, viccesnek se mondanám, azért a paródiaszándék érződik rajta.
Mivel a punkzene népszerű, ezért ezt ki is kell használni. Ha különböző díjakat osztogatunk a zenészeknek, kelendőbbek lesznek. De ha már amúgy is elég híres, akkor még többet ér valami picike díjazás: még több pénzt hoz a konyhára. Az MTV korában a Granny-díj (eredetileg ugye tudjuk, hogy Grammy) a legnagyobb dolog a zenészek között. A Punky Brüstert - habár még albumuk nincs, és csak néhány hete zenélnek együtt - pedig jelölték Punk kategóriában. A következő dalban ennek a feszültségét vezetik le. A Heinous Anus egy feszültebb hangulatú nóta. A címét inkább nem fordítom le, de utal rá, hogy mi is történik az ideges emberi szervezettel. Öröm az ürömben, hogy mindenben van jó. Dr. Skinny megismerkedik a groupiek világával, s bár a punkasszonyokat nem csípi, mégis, akinek karika van az orrában, az elég metalcsaj neki. És meg is találta a Nagy Őt.
A Heavy Metal Mama erről szól: a fellángoló szerelem, és a naívság, hogy egy pici metal van abban a nőben. Ez a másik nóta, amibe valamennyi metal elem került, pont emiatt az új kettősség miatt. Dr. Skinny-nek viszont nem igazán sikerült úgy a randevú, ahogy szerette volna, ugyanis a nő, ahogy meglátta a metal posztereket és metal könyveket a szobájában Dr. Skinny-nek, dobja. Pedig Devin Townsend karaktere mindent megtett azért, hogy bemagyarázza, hogy az punk és anarchia. Ekkor került sor pálcatörésre...
A kilencedik dal, a Crusty's At The Ivanhoe egy teljesen érthetetlen, igazából feldúltnak tűnő nóta. Dr. Skinny épp próbálja elfelejteni az incidenst, és csak a punk feladatára és küldetésére koncentrál, ugyanis következő nap megejtik azt a bizonyos Granny kiosztót. A Crusty's dal se mondható többnek, mint egy erőteljes paródia. Bár én jobban örültem volna, ha érthető lenne, persze azt is megértem, hogy nem volt célja Devinnek, hogy érthetőnek írja meg a dalt. A szám végén "megejtik" a narrációban a kiosztót. Meglepő, de a punk kategóriában a következők alapján díjaztak: hajszín, testékszerek száma, anarchikus tartalmak, és természetesen technikai dolgok, amiket jobb, ha nem tudunk.
A tizedik dal eredetileg csak egy nóta lenne, de egy későbbi kiadásban már közel se az album zárópontja. A Picture of Myself újra egy Green Day szerű, lassabb, kicsit balladaszerű nóta. A narráció előtt, hogy egy utolsó pofont adjon Devin a hallgatóságnak, a Punky Brüster elővette a régi, Cryptic Coronerségét, és hörgős-brutális-metalos befejezéssel hagyja ott a Granny kiosztó színpadát. Viszont a bővített kiadásban már van három bónusz punkdal a rajongóknak. Ezek már egyáltalán nem kapcsolódnak a történethez - talán kicsit a Picture of Myself után következő The Girls Next Door része még a cselekménynek. Ez a dal már teljesen egy Ramones paródia, illetve belefért még egy cseppnyi Bad Religion is.
A következő, Larry's O már inkább a dallamos poprock zenét parodizálja ki, természetesen szövegileg - ha nem is kapcsolódik már a történethez - teljes mértékben anarchikus. A dal közepén poénként először egy utalás van Bryan Adamsra, illetve a zenei stílusára, majd a végén Devin beszélve elmondja a Punky Brüster album készítésének körülményeit.
Záróakkordként pedig a Ramones "Sheena is a punkrocker" dal Devin változatát adják elő Metal Heads are punk rockers címen.
A Cooked on Phonics album tehát egy jó tükör a mai divat, illetve "pénzcsináló" zenei világnak. Valószínűleg megtörtént eseményről lehet szó, ugyanis nem egy olyan zenekarról, előadóról tudunk, aki inkább feladta az elveit és a személyiségét, csak azért, hogy sikeres és gazdag lehessen. Ahogy a narrátor is mondja a Picture of Myself után:
"Az a zene, amely megmozgat és valamit éreztet veled, könnyen feláldozható azért, hogy könnyen eladható szart csinálhass a mindenható dollár kedvéért".
Értékelés: 85%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése