 | Előadó: Devin Townsend Album: Ziltoid the Omniscient Stílus: Progressive Metal 2007 HevyDevy Records/InsideOut |
Aki ismeri Devin Townsend művészetét, az tudja, hogy semmi "normálisra" nem lehet számítani. Egyetlen albumán sem. Én magam az Ayreon - The Human Equation albumon hallottam először - vagyis akkor figyeltem fel rá. Az eszeveszett, démoni sikolyai, ordításai és hangjai - például az azóta elhíresült "Loser-ordibálás" - felkeltették a figyelmem, ugyanis addig nem tudtam volna elképzelni, hogy valaki képes ilyenre is. Azután szereztem be néhány Strapping Young Lad albumot, és onnantól kezdve azt hittem, semmi sem lephet már meg azok közül, amit Devin Townsend csinál. Tévedtem. Megérkezett Ziltoid, a Mindentudó, aki fekete kávével működik, és mivel a Föld lakóitól nem kapott, megpróbál megölni minket.
Maga Devin szerint a Ziltoid album keveréke a Punky Brüster-féle szarkasztikus humornak, a Strapping Young Lad brutalitásának és a Devin Townsend Band ötletességének. Én igazából hozzátenném, hogy mindezek mellé befigyel egy The Hummer-féle ambientség is. Devin Townsend most nem fogadott el semmiféle segítséget: az összes hangszert maga játszotta fel a lemezre, illetve a dobokat a Toontrack's Dobfelszerelés a Pokolból programmal pötyögte le. Szép teljesítmény, bár már rengeteg ilyenről hallottunk. Talán picit őrültség is, de az biztos, hogy így csak és kizárólag az ő ötletei kerültek be.
A nyitó momentum, a ZTO egy egyszerű introja az albumnak, ahogy Devin MySpace oldalán is látni lehetett, szándékosan egy TV műsorindítóhoz hasonlító nóta. Elég sok elektromos kütyü is megszólal benne, majd a végén maga a főszereplő, Ziltoid is bejelentkezik, és kiosztja a parancsokat. A dal felépítése valóban hasonlít a Punky Brüster albumon hallhatóhoz, kevés narráció, sok poén a dalon belül.
Rögtön ezután jön a By Your Command, egy lassabb, inkább Devin Townsend Band témájú dal, viszont a megszokott "Wall of Sound" védjegye is megjelenik a szerzőnek. A dobok igen erősek, bár hallatszik rajtuk, hogy gépvezérelte, és ez kicsit ront a benyomáson - viszont sokkal inkább földönkívülibbé teszi. Devin furcsamód eddig igen kevés ordítást - sőt, szinte semmennyit sem - hallatott, ami azért visszaemlékezve a korábbi lemezeire, meglepő. Miután Ziltoid a történet szerint nem kapja meg a fekete kávéját, dühös lesz, amit a zene is brutalitással jelez. Az emberi flotta vezetője, Captain Spectacular (Látvány Kapitány) támadást indít a betolakodó ellen, Ziltoid be akarja vetni a Planet Smasher-t (Planéta Zúzót).
Ezt mutatja be a Ziltoidia Attaxx!!! dal, amely igen brutális, viszont kicsit monoton riffeléssel és lábdobbal indít be. És, végre megjelenik a torzított hangú Devin is, aki az utóbbi Strapping Young Lad albumokon megszokott falsettoban, illetve beszédhanggal énekel. A nóta témáját jól mutatja be a kicsit kaotikus, feszült, szinte fülsértő gitártéma - ugyanis Ziltoid gitározni is tud.
Az ezt követő szám a Solar Winds, amely a leghosszabbak között van. Lassú nóta, amely Captain Spectacular kiugrását és menekülését mutatja be. Itt újra Devin Townsend tiszta éneklése kerül elő, míg a gitár egy kicsit nyugodtabb, és a dob se túl erős - sőt, igazából három percen keresztül be se jön. Ahogy az egész albumon, itt is alig lehet basszust hallani - ami engem egy kicsit zavar, ugyanis így emlékeztet a Metallica - St. Anger féle gitár-dob-ének összecsapásokra. Szerencse még, hogy minőségben jobb a Ziltoid album zenéje. Egyébként itt van az egyik legdurvább, leghülyébb poén: A kapitány 'Nerd'-nek, azaz Strébernek tituálja, ami hatására Ziltoid megtorpan, és a kapitányék el tudnak szökni. A dal vége egyébként egy kicsit lágyabb, progresszív rockosabb beütésű.
A következő nóta, a Hyperdrive a személyes kedvencem. Ez is inkább egy lágyabb, sokkal inkább ambientesebb dal. A dob és gitártémája egyszerű, de közben igen fülbemászó is. Talán a gyengédsége teszi, de itt már azért jobban lehet érezni a basszus meglétét. A témája a Kapitány útja a Hiperűrben, ahogy az N9 felé tart a flottájával. A szövege egyébként talán itt a legkevésbé illik az albumba, ez is egy pozitívabb ambientre hasonlít. Rögtön, ahogy elérik a célt, Ziltoid is utóléri őket, és a hajsza folytatódik az N9-nél is.
A stílszerűen N9-nek elnevezett dal a Ziltoidia Attaxx!!! témájával kezdődik, és az űrlény, Ziltoid felkiáltásával: "HAHA! Surprise!" Ez a nóta újra egy feszültebb hangulatú, sokkal inkább szintitémájú "Wall of Sound" féle, ahol az emberek szemszögéből kerül az N9 csatája bemutatva, és, ahol Ziltoid legyőzetik, de nem örökre. A gitár nagyon hasonlít az előző, durvább dalokéra, s már egy kicsit monoton lett, illetve a történet is leült.
Szégyenteljesen, legyőzve, Ziltoid végleg eldönti, hogy beveti a Planet Smashert, ami a következő dal címe is. Narrációval, illetve törzsi énekhez hasonlító "Zúzóhívó" introval kezdődik, egy lassabb, Strapping Young Lad témájú dobbal és gitárral. Itt Ziltoid újra Devin torzított hangjával jelenik meg énekben, kicsit hasonlít az Ayreon albumon lévő Rage szerepére itt, míg a Planet Smasher inkább a Punky Brüster-féle Cryptic Coroner űrváltozata. Ziltoid kijelenti, hogy ő akar az omniverzum ura lenni, majd gyávaságra hivatkozva a Planéta Zúzó megtagadja a kérését tőle, és utolsó, záró mondatként egy kis önironiát tett a nótába Devin Townsend: "And I hate musicals!". Azaz: "És utálom a musicaleket".
A következő szám nem dal, inkább egy átvezető, ahogy Ziltoid az Omnidimensional Creator-ral, azaz a mindendimenzionális tervezővel tárgyal. Viszont ezután vesz hatalmas fordulatot a történet. Az eddig megszokott brutalitással veti bele magát Devin a következő dalba, a Color Your World-be, ahol megtudjuk a választ Ziltoid igaz valójára... Dühös nóta, Devin végigordítja, illetve mintha a lábdob is keményebb lenne, mint bármikor. Igazi csúcspontja ez az albumnak, bár kissé monoton, és elég hosszú (9 perc), a történet miatt mindenképp érdemes odafigyelni rá. Ugyanis kiderül, hogy Ziltoid nem létezik. Ziltoid, a Mindentudó csupán egy bábu. A progresszívsége az albumnak talán ezen az albumon érződik a legjobban: rengeteg váltás, sok apróbb szólórész, viszont a vokál újra inkább ambientes. A középső rész lenyugodása után a legvégén, ahogy kiderül az igazság, újra egy brutálisabb, Loser-re emlékeztető Devin ordít a korongra.
A záródal, a The Greys egy újabb ambientszerű, lazább nóta. A dob szerintem a történethez, illetve a dal hangulatához túl erős, durva, viszont a gitártéma itt el lett találva. Ez a szám az, ahol tulajdonképp kiderül, mi is a valóság: az emlékek, gondolkodás visszatér, és eljutunk a Valóságba.
Ami az outro, azaz a Tall Latté nevű kávézó, ahol az egyik alkalmazott elszunyókált, és csak álmodta az egészet.
Devin Townsend újra fenomenálisat alkotott, ami a történetet és a nem szokványosat illeti. Ziltoid története egy újabb vicces darab a gyűjteményemben. Viszont zeneileg annyira nem vagyok vele megelégedve: kicsit fantáziátlan, illetve monoton. Látszik, hogy Devin azért (is) csinálta, hogy egy igazi bábshowt készítsen belőle, ami egyébként a MySpace oldalon követhető figyelemmel. Viszont az eddigi megjelent "részek" alapján az még egy hatalmas durranás lesz. Egyébként érdemes figyelni az egyik adást: Ziltoid felhívja a figyelmet arra, hogy "Vedd meg az albumot. Vagy töltsd le. Mit érdekel engem!"
Maga Devin szerint a Ziltoid album keveréke a Punky Brüster-féle szarkasztikus humornak, a Strapping Young Lad brutalitásának és a Devin Townsend Band ötletességének. Én igazából hozzátenném, hogy mindezek mellé befigyel egy The Hummer-féle ambientség is. Devin Townsend most nem fogadott el semmiféle segítséget: az összes hangszert maga játszotta fel a lemezre, illetve a dobokat a Toontrack's Dobfelszerelés a Pokolból programmal pötyögte le. Szép teljesítmény, bár már rengeteg ilyenről hallottunk. Talán picit őrültség is, de az biztos, hogy így csak és kizárólag az ő ötletei kerültek be.
A nyitó momentum, a ZTO egy egyszerű introja az albumnak, ahogy Devin MySpace oldalán is látni lehetett, szándékosan egy TV műsorindítóhoz hasonlító nóta. Elég sok elektromos kütyü is megszólal benne, majd a végén maga a főszereplő, Ziltoid is bejelentkezik, és kiosztja a parancsokat. A dal felépítése valóban hasonlít a Punky Brüster albumon hallhatóhoz, kevés narráció, sok poén a dalon belül.
Rögtön ezután jön a By Your Command, egy lassabb, inkább Devin Townsend Band témájú dal, viszont a megszokott "Wall of Sound" védjegye is megjelenik a szerzőnek. A dobok igen erősek, bár hallatszik rajtuk, hogy gépvezérelte, és ez kicsit ront a benyomáson - viszont sokkal inkább földönkívülibbé teszi. Devin furcsamód eddig igen kevés ordítást - sőt, szinte semmennyit sem - hallatott, ami azért visszaemlékezve a korábbi lemezeire, meglepő. Miután Ziltoid a történet szerint nem kapja meg a fekete kávéját, dühös lesz, amit a zene is brutalitással jelez. Az emberi flotta vezetője, Captain Spectacular (Látvány Kapitány) támadást indít a betolakodó ellen, Ziltoid be akarja vetni a Planet Smasher-t (Planéta Zúzót).
Ezt mutatja be a Ziltoidia Attaxx!!! dal, amely igen brutális, viszont kicsit monoton riffeléssel és lábdobbal indít be. És, végre megjelenik a torzított hangú Devin is, aki az utóbbi Strapping Young Lad albumokon megszokott falsettoban, illetve beszédhanggal énekel. A nóta témáját jól mutatja be a kicsit kaotikus, feszült, szinte fülsértő gitártéma - ugyanis Ziltoid gitározni is tud.
Az ezt követő szám a Solar Winds, amely a leghosszabbak között van. Lassú nóta, amely Captain Spectacular kiugrását és menekülését mutatja be. Itt újra Devin Townsend tiszta éneklése kerül elő, míg a gitár egy kicsit nyugodtabb, és a dob se túl erős - sőt, igazából három percen keresztül be se jön. Ahogy az egész albumon, itt is alig lehet basszust hallani - ami engem egy kicsit zavar, ugyanis így emlékeztet a Metallica - St. Anger féle gitár-dob-ének összecsapásokra. Szerencse még, hogy minőségben jobb a Ziltoid album zenéje. Egyébként itt van az egyik legdurvább, leghülyébb poén: A kapitány 'Nerd'-nek, azaz Strébernek tituálja, ami hatására Ziltoid megtorpan, és a kapitányék el tudnak szökni. A dal vége egyébként egy kicsit lágyabb, progresszív rockosabb beütésű.
A következő nóta, a Hyperdrive a személyes kedvencem. Ez is inkább egy lágyabb, sokkal inkább ambientesebb dal. A dob és gitártémája egyszerű, de közben igen fülbemászó is. Talán a gyengédsége teszi, de itt már azért jobban lehet érezni a basszus meglétét. A témája a Kapitány útja a Hiperűrben, ahogy az N9 felé tart a flottájával. A szövege egyébként talán itt a legkevésbé illik az albumba, ez is egy pozitívabb ambientre hasonlít. Rögtön, ahogy elérik a célt, Ziltoid is utóléri őket, és a hajsza folytatódik az N9-nél is.
A stílszerűen N9-nek elnevezett dal a Ziltoidia Attaxx!!! témájával kezdődik, és az űrlény, Ziltoid felkiáltásával: "HAHA! Surprise!" Ez a nóta újra egy feszültebb hangulatú, sokkal inkább szintitémájú "Wall of Sound" féle, ahol az emberek szemszögéből kerül az N9 csatája bemutatva, és, ahol Ziltoid legyőzetik, de nem örökre. A gitár nagyon hasonlít az előző, durvább dalokéra, s már egy kicsit monoton lett, illetve a történet is leült.
Szégyenteljesen, legyőzve, Ziltoid végleg eldönti, hogy beveti a Planet Smashert, ami a következő dal címe is. Narrációval, illetve törzsi énekhez hasonlító "Zúzóhívó" introval kezdődik, egy lassabb, Strapping Young Lad témájú dobbal és gitárral. Itt Ziltoid újra Devin torzított hangjával jelenik meg énekben, kicsit hasonlít az Ayreon albumon lévő Rage szerepére itt, míg a Planet Smasher inkább a Punky Brüster-féle Cryptic Coroner űrváltozata. Ziltoid kijelenti, hogy ő akar az omniverzum ura lenni, majd gyávaságra hivatkozva a Planéta Zúzó megtagadja a kérését tőle, és utolsó, záró mondatként egy kis önironiát tett a nótába Devin Townsend: "And I hate musicals!". Azaz: "És utálom a musicaleket".
A következő szám nem dal, inkább egy átvezető, ahogy Ziltoid az Omnidimensional Creator-ral, azaz a mindendimenzionális tervezővel tárgyal. Viszont ezután vesz hatalmas fordulatot a történet. Az eddig megszokott brutalitással veti bele magát Devin a következő dalba, a Color Your World-be, ahol megtudjuk a választ Ziltoid igaz valójára... Dühös nóta, Devin végigordítja, illetve mintha a lábdob is keményebb lenne, mint bármikor. Igazi csúcspontja ez az albumnak, bár kissé monoton, és elég hosszú (9 perc), a történet miatt mindenképp érdemes odafigyelni rá. Ugyanis kiderül, hogy Ziltoid nem létezik. Ziltoid, a Mindentudó csupán egy bábu. A progresszívsége az albumnak talán ezen az albumon érződik a legjobban: rengeteg váltás, sok apróbb szólórész, viszont a vokál újra inkább ambientes. A középső rész lenyugodása után a legvégén, ahogy kiderül az igazság, újra egy brutálisabb, Loser-re emlékeztető Devin ordít a korongra.
A záródal, a The Greys egy újabb ambientszerű, lazább nóta. A dob szerintem a történethez, illetve a dal hangulatához túl erős, durva, viszont a gitártéma itt el lett találva. Ez a szám az, ahol tulajdonképp kiderül, mi is a valóság: az emlékek, gondolkodás visszatér, és eljutunk a Valóságba.
Ami az outro, azaz a Tall Latté nevű kávézó, ahol az egyik alkalmazott elszunyókált, és csak álmodta az egészet.
Devin Townsend újra fenomenálisat alkotott, ami a történetet és a nem szokványosat illeti. Ziltoid története egy újabb vicces darab a gyűjteményemben. Viszont zeneileg annyira nem vagyok vele megelégedve: kicsit fantáziátlan, illetve monoton. Látszik, hogy Devin azért (is) csinálta, hogy egy igazi bábshowt készítsen belőle, ami egyébként a MySpace oldalon követhető figyelemmel. Viszont az eddigi megjelent "részek" alapján az még egy hatalmas durranás lesz. Egyébként érdemes figyelni az egyik adást: Ziltoid felhívja a figyelmet arra, hogy "Vedd meg az albumot. Vagy töltsd le. Mit érdekel engem!"
Értékelés: 83%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése