 | Előadó: Jordan Rudess Album: Notes on a dream Stílus: Instrumental "rock" 2009 Magna Carta Records |
Furcsa erről a lemezről épp a Crusade of Metal oldalán olvasni, ezt bevallom, viszont mindenképp meg van a maga helye: Jordan Rudess, mint a méltán híres Dream Theater zenekar billentyű-Gandalfa (nagyrészt) átdolgozás lemezéről van szó, amit talán már a kiadvány címe is előrevetít.
Jordan Rudess olyasfajta személyiség, akit vagy gyűlölnek, vagy kedvelnek, de azt nem lehet elmondani róla, hogy fantáziátlan - néha talán túlságosan is az, ezt bizonyítja ezen lemez. Nem fogok egyesével végigmenni a dalokon, ugyanis felesleges: ismert DT dalok egyetlen szál klasszikus zongorára átírva, megspékelve egy kis Rudess-féle ujjfacsaróan gyors játékkal. És, ha már itt tartunk: talán ez a lemez egyik legnagyobb gyengepontja. Az utóbbi időben sokszor bírálták Jordant amiatt, hogy a szólói inkább a gyorsaságra és a minél furcsább hangokra épülnek, aminek van is igazsága. Persze, vannak itt elfogadható és nagyon is szerethető átdolgozások is. Az Another Day sok részében teljesen más képet fest le a dalról, mint ahogy a Kevin Moore-os korában megszületett. Vagy a The Spirit Carries On lelassított, technikásabb témája is kiemelkedik a lemezről.
Akkor, mi is a baj? Gyakorlatilag csak az, hogy olyan, mintha Jordan Rudess válogatott zongoraszólóit szedte volna össze a tíz éves DT-s pályafutásából. Kevés újat mutat, a Jordan Rudess kritizálók számára pedig adja tovább a lovat. Hiába a három eredeti szerzemény, ha nem emeli ki semmi őket a többi közül.
Viszont pozitív, hogy egyetlen torzított szintihang se szólal meg.
Jordan Rudess olyasfajta személyiség, akit vagy gyűlölnek, vagy kedvelnek, de azt nem lehet elmondani róla, hogy fantáziátlan - néha talán túlságosan is az, ezt bizonyítja ezen lemez. Nem fogok egyesével végigmenni a dalokon, ugyanis felesleges: ismert DT dalok egyetlen szál klasszikus zongorára átírva, megspékelve egy kis Rudess-féle ujjfacsaróan gyors játékkal. És, ha már itt tartunk: talán ez a lemez egyik legnagyobb gyengepontja. Az utóbbi időben sokszor bírálták Jordant amiatt, hogy a szólói inkább a gyorsaságra és a minél furcsább hangokra épülnek, aminek van is igazsága. Persze, vannak itt elfogadható és nagyon is szerethető átdolgozások is. Az Another Day sok részében teljesen más képet fest le a dalról, mint ahogy a Kevin Moore-os korában megszületett. Vagy a The Spirit Carries On lelassított, technikásabb témája is kiemelkedik a lemezről.
Akkor, mi is a baj? Gyakorlatilag csak az, hogy olyan, mintha Jordan Rudess válogatott zongoraszólóit szedte volna össze a tíz éves DT-s pályafutásából. Kevés újat mutat, a Jordan Rudess kritizálók számára pedig adja tovább a lovat. Hiába a három eredeti szerzemény, ha nem emeli ki semmi őket a többi közül.
Viszont pozitív, hogy egyetlen torzított szintihang se szólal meg.
Értékelés: 75%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése