2009-10-14

Interjú - Molnár István (Dalriada)


Sikerült optikai kábelvégre kapnom Molnár Istvánt, a Dalriada basszusgitárosát, aki tehetségét sikeresen bizonyította az Arany-album című, nemrég megjelent lemezükön. Az interjú email formájában történt, és egy nagyobb idő-intervallumot körülölelt, mire nyélbe jutott (ugye, István? :) )


Crusade of Metal (CoM): Szia, és köszöntelek a Crusade of Metal és olvasóinak nevében. Arra kérlek, hogy mutatkozz be néhány mondatban.

Molnár István (M.I): Üdvözöllek és köszöntöm az olvasókat is. Nevem Molnár István, Sopronban születtem 1981-ben, azóta is itt élek. Zenével először zeneóvodásként kerültem kapcsolatba. Ezután a szolfézs mellett a fuvola lett a hangszerem, melyet az országosan elismert Fodor Gábor fuvolaművész oktatott. A zeneiskola után önképzésbe kezdtem billentyűn, de hamar kiderült, hogy igazán a basszusgitár áll hozzám közel. A Dalriada-ban 2008 szeptember óta zenélek.

CoM: Be tudnád mutatni nekünk a zenei felszerelésed?

M.I: Jelenleg egy 6 húros Ibanez basszusgitáron játszom, ez a harmadik hangszerem 10 éves pályafutásom alatt. A felszerelés többi tagja: csöves előfok (ART- nem tudom, mennyire lehet márkákat írni [csak bátran - a szerk]), multieffekt (Boss GT6-B), kompresszor (Alesis) és ami a leghangosabb az egészben: Trace Elliot erősítő és két Marshall láda, 4x10 + 1x15 összeállításban. Persze, nem minden koncerten használom a rendszer összes tagját.

CoM: Nem tudom, és nem is célom tudni, anyagilag milyen sikerrel jár Neked a Dalriada, de sajnos elképzelhetetlennek tartom, hogy emellett ne kelljen valamilyen „civil” tevékenységgel is foglalkoznod. Egy szó, mint száz, a kérdés röviden: milyen civil munkád van?

M.I: Egy telefonos szaküzletben dolgozom, mint eladó, informatikai mindenes és barista (én főzöm a legjobb kávét, kérdezz meg bárkit)

CoM: Hogy kerültél szóba a Dalriada-ban? Pontosabban, hogyan lettél tagja a zenekarnak?

M.I: Andris keresett meg a zenekar nevében, mivel Gyuri (az elődöm) távozott. Viszonylag gyorsan zajlottak az események, mivel a turné már a nyakukon volt, így gyorsan kisegítő tagként elvállaltam. Mivel egy másik zenekar felé kötelezettségeim voltak, így többször egy másik basszusgitárost láthatott a közönség (Cserdi Imre, a Babylon zenekarból). Végül a korábbi zenekaromból kiléptem és most már „főállású” Dalriada tag vagyok.

CoM: A Dalriada előtt milyen zenekarokban játszottál, esetleg jelenleg játszol-e más zenekarban? Itt arra is gondolok, hogy stílusilag milyen „előéleted” van.

M.I: Stílusban elég vegyes előéletem van, játszottam bluest, rockot, jazzt, „vendéglátóst” – na persze nem sramlit, meg lakodalmast :D Illetve jelenleg is játszom egy zenekarban, akikkel templomi gitáros énekeket játszunk. Ez a zenekar már a kezdetek kezdete óta megvan, rengeteget fejlődtem itt. Azt hiszem, ezért vettem meg az első hangszerem.

CoM: Utánad nem sokkal tulajdonképpen újabb tagcsere történt a Dalriada zenekarban, és a billentyűkhöz Ungár Barnabás érkezett. Erről tudnál pár szót mondani?

M.I: Persze, elüldöztem az Andrást :D Természetesen ez nem igaz, a valóság az, hogy András kiszállt, így keríteni kellett a helyére valakit. Több jelöltünk volt, akik közül Barnával folytattuk a munkát.

CoM: Elkanyarodva egy picit a Dalriada-tól, és vissza hozzád. Mi személy szerint Last.fm-en „találkoztunk” először, ezért valami képem van arról, szabadidődben milyen zenéket hallgatsz. El tudnád mondani a tisztelt Olvasóknak, melyek a kedvenc zenekaraid?

M.I: Hm, itt egy hosszú felsorolást vár gondolom mindenki. Az igazság az, hogy szoros értelemben vett kedvenc zenekarom nincs, mivel elég rapszodikus módon hallgatok zenét. Szívesen hallgatok pl Panterát, Dream Theatert, Meshuggah-t, de inkább a hangulat dönt, sok minden van, amit bizonyos szempontok alapján szeretek.

CoM: És minden idők Top10 albuma? (Ha ez túl sok lenne, kiegyezhetünk Top5-ben is :) )

M.I: Nehéz kérdés, inkább hagyjuk ki :D Nem nagyon vezetek ilyen toplistákat, sok féle zenét, zenekart hallgatok és mindegyik jó valamiben, valamiért, vagy valamire. Igazából nem teszek különbséget.

CoM: Mi a véleményed a mai zeneiparról, akár, mint bennfentes, akár, mint külső szemlélő? Milyennek látod a helyzetet metal-fronton Magyarországon, illetve nemzetközileg?

M.I: Nem nagyon tartom jónak, amit manapság folyik a zeneiparban. Gyakorlatilag minden a minél gyorsabb pénzszerzés körül forog, kommersz tömegcikké alázva a zenét; sok tényleges tudás nélküli ember van a különböző színpadokon és egyéb posztokon. De inkább befejezem, mielőtt még valaki megorrol.

CoM: Visszakanyarodva a Dalriada-hoz. Nem olyan rég ért véget a Szelek Szárnyán turné, amely, ha igaz a madarak csiripelése, igencsak sikeresnek mondható, illetve ezt alátámasztja a Fonogram-díj jelölésetek is a Szelek album kapcsán. (Ha megengedsz egy személyes megjegyzést, én a döntőbe jutottak között is a Dalriada-nak drukkoltam, és meghallgatva, összevetve a többi indított lemezzel, objektív-szubjektíven is a Szeleknek adtam volna a díjat)

M.I: Igen, a turnét sikerrel vettük, mindez a közönségnek köszönhető, akik megjelentek a koncerteken. Nekik ezúton is szívből köszönjük a támogatást! A Fonogram jelölés nagy meglepetés, komoly eredmény volt. Örülünk neki, hiszen ez a jelölés fontos szakmai elismerés már akkor is, ha történetesen az ember nem nyeri meg, és azért elég határozott utalás arra is, hogy a Dalriada-nak van keresnivalója a zenei színtéren.

CoM: Mostanság mintha kicsit sok párhuzamot vonnának köztetek és a hungarista ideológiájú és irányzatú zenék között, bár igazából ennek az egyetlen alapja az, hogy az említett stílusirányzat és Ti is a magyarságból merítitek a témáitokat. Te ezt hogy éled meg? Egyetértesz vele?

M.I: Nem értek egyet vele sem én, sem a zenekar. Amit mi játszunk, annak semmi köze semmilyen politikai irányhoz és határozottan visszautasítunk minden ilyen párhuzamot. A régi magyar regék és mondák, valamint Arany János verseinek feldolgozása semmiképpen nem hozható összefüggésbe hungarista ideákkal. Természetesen mindenkinek van valamilyen véleménye, mint magánember, de mint zenekar, nincs és nem is lesz. (privát: a zsidózás, cigányozás, vesszen Trianonozás és a többi jelszó nem képezi a zenekar szókincsét és nem is tartom ugyanannak a magyarság forrásnak. Egyébként nem feltétlenül örülünk a közönség soraiból hallható jelszavaknak, illetve a többi szórakozó „ledarálásámak”)

CoM: Nemrég megjelent az új nagylemezetek, amely - a várakozásaimmal ellentétben - nem Ígéret lett (de azért remélem annak is eljön az ideje ;) ) -, hanem Arany-album. Az eladási listán a 4. helyen nyitott, ami gyönyörű teljesítmény. Kritikailag is eléggé pozitív visszajelzéseket kapott - köztük a Crusade of Metaltól is. Hogy éled meg ezt?

M.I: Én is, mint mindannyian a zenekarban, örülök neki és büszke vagyok rá. Ez a lemez az első ilyen komoly munkám volt, igyekeztem a maximumot hozva helytállni, a pozitív kritikák megerősítenek abban, hogy sikerrel jártam.

CoM: Az Arany-albumot egy nagyobb koncerttúrné fogja követni, hasonlóan a Szelek Szárnyán turnéhoz. A kihirdetett időpontok a biztosak, vagy fog még ez a lista bővülni?

M.I: Az időpontok nagyrészt fixek, bár változás mindig következhet be újabb meghívás, betegség, ilyesmik miatt. Annak, aki biztosra akar menni, a weblapon érdemes naprakésznek maradnia, ugyanis ezek a változások hír formájában megjelennek ott, ezen kívül van egy mindig aktuális koncertnaptár.

CoM: Így, néhány hónap együtt töltött idő után, néhány mondatban be tudnád mutatni a "bűntársaidat"?

M.I: Értékes embereknek tartom őket, jó barátok lettünk, mindig számíthatunk egymásra. Barna egyébként a leghiggadtabb, néha már aggasztóan joviális :) A többiek az igazi avar-kori bunkók - persze csakis jó értelemben :)

CoM: Köszönöm a válaszokat, további szép sikereket és jó egészséget kívánok a Crusade of Metal nevében Neked, családodnak és a zenekarnak. Szeretnél valamit üzenni a tisztelt Olvasóközönségnek, illetve a zenekarnak?

M.I: Én pedig köszönöm a megkeresést a Crusade of Metal-nak és sok sikert kívánok. Üdvözlöm az olvasókat a teljes zenekar nevében is. A zenekar többi tagjának meg azt üzenem, hogy [cenzúra]!

2 megjegyzés: